ugyan ó leányul holt meg, de a mi nevetésre valo, meg a pápának is izent hogy hozája. megyen, ha el veszi, a második dolog pedig a. hogy igen a vallás dolgában ártotta magát, és magát fönek tette, és mint hogy a pompát. és a Ceremoniát. igen szerette, azért a papi öltözeteket meg tartatta, azért is szokta volt mondani. hogy a kalvénista vallás, igen mezitelen vallás. minden idöbéli példákbol. láttyuk hogy az aszszonyok alkalmatosok. az ország igazgatására, de a füstölö, éppen nem a kezekben valo. azt a kérdést teszi kéd töllem, hogy hol kezdették. meg vakarni a lovakot. azt édes néném, romában kezdették, én azt kérdem, hogy mikor akasztották fel. a leg elsö aszszonyt párisban.. de hogy akasztáson ne végezem a levelemet. azt irom hirrül, hogy mi ismét fel szedgyük asátor fát. egy nehány nap mulva, és innét három mély földnire táborban szállunk, a pedig mind arra valo, hogy a hertzegünk mulassa magát, de neki más féle mulattság kellene, bizony nekemis jo egésséget édes néném. nem tudom mikor irhatok, se azt nem tudom mikor vehetem a kéd levelét. emind sok nem tudom. de azt tudom hogy senki ugy nem szereti kédet mint ego
rodoszto. 8 9bris 1727
polatéti. édes néném. azt igen szükséges kédnek tudni, hogy a kéd kedvesen irt levelét igen kedvesen vettem. egy kevesé alevél igen kurta volt. de mit tehetünk rolla, avalo hogy én ahoz nem szokhatom., de az ollyant. némelykor, láttatlanná kel tenni. és meg bocsatani avétket, és reménleni, hogy az ollyan szokásban nem mégyen. mi egy nehány naptol fogvást. a táborbol viszá jöttünk, ahol. is sok veres foglyoknak kellete meg halni, aportázo nyulakot. pedig mind rabul el fogtuk; de mind hogy az ellenség már quartélyban kezd szállani. azért mi is bé szállottunk a magunkéban. de ha igazat kel mondani., nem egyéb volt az oka., hanem. az esö hajtot bé bennünket, akinek is már egy nehányszor meg köszöntem jó akarattyát, mert azö vizes ereje nélkül. talám az egész telet, sátor
(I. Törökországi levelek: 154)